Kedves olvasó!

Nemsokára éjfélt üt az óra, vagyis megkezdődik a 2012-es év.

Ilyenkor két dolgot tehet az ember: egyrészt elmereng a tavalyi évben történteken, visszatekint a jó és kevésbé jó dolgokra...másrészt fogadalmat tesz, elgondolkodik a 2012-es éven...vajon mi várható, mi az, amit célszerű változtatni?

Nos, ha a 2011-es éven kellene elmerengnem..(és ez esetben engedje meg az olvasó, hogy ne a "rendszer" hibáit szidjam, soroljam...hanem a magam dolgaival foglalkozzam)...akkor én arra tudok gondolni, hogy mi az, amit kaptam a gyerekfocitól, mi az, amire e gyönyörű sportág idén megtanított:

- a gyerek a legnagyobb kincs a sportág számára, és számunkra, edzők számára is. Én higgadtságot, és türelmet tanultam tőlük, az edzések, és a meccsek folyamán rájöttem, hogy e két fogalom a legfontosabb. Higgadtnak kell lennem mindig, hiszen a gyerekfoci nem feltétlen az eredményről szól (persze győzni jó...!), hanem inkább arról, hogy minél több dolgot tanítsunk meg az adott korosztályokban...és arról, hogy élvezzék a játékot, leljék örömüket a fociban...ehhez pedig türelem kell! NAGYON SOK türelem. A legszebb az, amikor a gyerek szemében látni a csillogást, az örömöt, amikor azt mondja, hogy "nézze 'edző bá', én már tudok ilyen, meg olyan cselt csinálni"..ez a legszebb! Nagyon szívszorító volt számomra, hogy az idei díjazottak között volt egy olyan fiú, akit tavaly a szülei elvittek az egyesülettől, mondván, hogy a foci nem neki való (hozzáteszem, tényleg úgy nézett ki, hogy jobban teszik...)...és mit hoz az élet...idén neki ítéltem oda a legtöbbet fejlődött játékos díjat...ÉS NEM ÉRDEMTELENÜL!

- az edző szerepe egyáltalán nem fontos, hiszen mi "tanítók" vagyunk. Az edzéseket mi tartjuk, a mérkőzésekkor mi kiabálunk a pálya szélén, de végül is a legfontosabb az, hogy a gyerek legyen a figyelem középpontjában. Kapjon dicséretet, ha a tanult dolgot jól csinálja, és javítsuk ki, ha nem! Nem szeretem a rosszindulatú, versengő típusú edzőket akik lelki hiányosságukat a pályán aratott győzelemmel akarják pótolni...ezek az emberek betegek! Én vállalom, ha kikapunk, vállalom, ha győzünk, mert szerintem az minősít engem, hogy az adott eredményre hogyan tudok reagálni! Bízom magamban, bízom abban, amit az egyetemi évek alatt tanultam, és ez elég ahhoz, hogy ne legyek elégedetlen, ne legyek sértődött, és ne akarjak én szerepelni.

- a gyerekekkel való foglalkozás megtanított arra is, hogy hogyan lehet, és miért kell motiválni...mivel lehet az ő figyelmüket fenntartani...

- az elmúlt év rávilágított arra is, hogy hol vannak még hiányosságaim, miben kell még fejlődnöm! Szerintem ez nagy kincs!!!...ha valaki erre rájön, ha valaki érzi, hogy a másiktól mi az, amit érdemes átvenni, és át is tudja venni azt, az igazi érték....soha nem lesz nagyképű, soha nem lesz önfejű!

A következő évben - amely mostani idő szerint 1 óra 10 perc múlva itt lesz - szeretnék úgy dolgozni, élni, hogy azok, akik körülvesznek mindezt örömmel tapasztalják! Szeretnék a gyerekfoci világából még többet tanulni, szeretném a 2011-es évben tanultakat beépíteni. Ehhez szükséges egy előrelátó, világos célokat rejtő gondolkodás, de mindezt úgy kell megtenni, hogy az idáig vezető utat soha ne felejtsem el!

2012-re minden kollégámnak, barátomnak, rokonomnak és tanítványomnak azt kívánom, hogy találja meg azt az utat, azt az életformát, amiben igazán boldogan érzi magát. Lelje örömét abban, amit csinál, ne legyen irigy, önző!

 BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT MINDEN OLVASÓMNAK!