gyermekfutball

A nyári szünidő nagyon jó dolog. Kiskoromban (és talán még most is) mindig nagyon vártam, mert valahol tudtam, hogy akkor kevesebb lesz a "kötelező" dolgom, és több a szabadidőm. VÉGRE azt tehetem, amit szeretek. Egész évben úgyis azt kellett, amit a tanáraim követeltek, kötelezővé tettek.

A nyári szünetből való visszatérés nagyon nehéz, és ez nemcsak a szellemi frissességre vágyó iskola tekintetében van így. A sport is megszenvedi a nyarat, hiszen a gyerekek ekkor minden mást szívesebben csinálnak, mintsem kimenjenek és sportoljanak - kivéve azokat, akik szeretik a sportot, és nem tudnak nélküle létezni! Ilyen gyerek voltam én is. Rúgtuk a labdát, ha kellett, ha nem...ha esett, ha ha fújt, ha meleg volt, és akkor is ha az másokat esetleg zavart :)

Látva a mai gyerkőcök életkörülményeit, az őket körülvevő technikai környezetet, megmondom őszintén, megértem, hogy nehéz őket kicsábítani a levegőre. Az internet, a közösségi oldalak és a különböző játékkonzolok, kütyük mindenre megoldást és szórakozást nyújtanak. Ma már úgy lehet játszani, hogy közben on-line beszélhetünk a barátainkkal, akik persze szintén ugyanazt játsszák, mint mi...döbbenet. Az én időmben körül-belül volt a TV...

Ez az irány nyilván nem jó: időrabló, másrészt elvadítják a gyerekeket a való világ történéseitől. Attól, hogy az életért, az egészségért, a kapcsolatokért azért a valóságban is tenni kell. Nem elegendő ehhez mindig egy közösen játszott futball meccs a számítógépen...

Ebben a topicban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mennyire fontos az, hogy a gyerekek NE hagyjanak ki teljes nyarakat a sportban, itt konkrétan a gyermekfociban.

Mi a helyes felfogás, mi a helyes szülői hozzáállás ezzel kapcsolatban?

Nos, a témát nehéz megfogni..a probléma ott kezdődik, hogy mindenki úgy próbálja nevelni a gyermekét, ahogyan ő maga is szocializálódott, amit ő látott és kapott a gyerekkorában! Akinek a szüleinek nem volt fontos, hogy ő maga gyerekként mit csinál, annak vélhetően a saját gyereke sem lesz az, akit (jó értelemben véve) ütöttek-vágtak gyerekkorában nyaranta, az a szülő a gyerekét is így neveli.

Egyik sem helyes! Ismernünk kell a gyermekünket ahhoz, hogy tudjuk, mitől lesz jobb ember, mi az ami neveli. A túl nyers pedagógia elriaszthatja a gyereket attól, ami a célunk lenne. Túl nagy szabadságot sem szabad adni neki, mert 11-12 éves kortól ezzel kezdenek visszaélni.

Nagyon kis korban (5-6 éves) kell a sok mozgást a gyerekbe nevelni, de nem kötelező edzésekkel.

Az lenne a cél, hogy megszeresse, ő akarja. Ehhez az kell, hogy akik körülötte vannak (anya, apa, testvér) menjenek, és mozogjanak vele örömmel. Ha a gyerekfocira kellene ezt vetítenem: naponta, kétnaponta egy jó foci apával az udvarban...mindennél többet ér. Legyen benne sikerélmény! Pl.: sok gól, cselezhesse ki apát, stb. Ugyanilyen élmény, ha a csapattársak, barátok átjönnek focizni. A lényeg, hogy sokat legyenek a labdával, sokat érjenek bele!

8-10 éves gyerekeknek javaslom már azt is, hogy a tanult elemeket gyakorolják. Esetleg lehet jutalmat kitűzni nekik, ha valamit bemutatnak. Pl.: eddig tudott 10-et dekázni az ügyesebb lábban (lehet 1 pattanással is végezni), dekázzon addig, amíg el nem éri a 15-öt. Vagy: mutasson be egy új cselt, amit ő látott a TV-ben, interneten. Vagy: gyakoroljon célba rúgást (lehet teke jelleggel is), ami pihent állapotban nagyon sokat fejleszt majd a pontosságán. Ha ezeket eléri, megcsinálja, akkor kap valamit. Nem kell nagy ajándék, csak valami olyan, ami megfelelően motiválja, amitől csillog a szeme - nyilván, ha ezelőtt apuka a "semmiért" megvette neki a legdrágább legót vagy labdát, akkor ezután nehezebb lesz motiválni őt bármivel is!

Ez a korosztály már ügyes a labdával, így az apa elleni focival nehezebb a dolgunk. Itt kitérnék egy fontos dologra...ha már az ügyesség szóba került. Nyilván van olyan gyerkőc, akinek nem úgy megy a foci, ahogyan ő szeretné (ennek lehet képességbeli oka, de lehet motivációbeli is). Ha valaki "gyengébb" képességű, annak azt tanácsolom, hogy sokat labdázzon a földön! Értsd: sokat érjen labdába úgy, hogy a labda a talajon, a lába mellett, alatt van.
A motiváció nekik NE az legyen, hogy: "Fiam, ha gyakorolsz annyira ügyes leszel, hogy rengeteg gólt rúgsz majd", vagy hogy "Gyorsan utoléred a legjobbakat" Fontos, hogy a gyerekben helyes cél realizálódjon, viszont motivált is legyen. Na itt is sok mindent el lehet érni egy-egy apró motiváló ajándékkal - én azt tettem, hogy akinek eddig meccsen nem ment a passzolás, vagy a cselezés (mert ügyetlenebb volt benne), annak azt ajánlottam, hogy kap tőlem valamit (pl.: csoki), ha látok tőle ilyet! Megdicsértem akkor is, ha elsőre, másodikra...esetleg harmadikra nem lett pontos az a passz...de a gyerekben kezdett kialakulni fokozatosan az, hogy mit is várok tőle!

A kisebb korosztály kicsábítása tehát egyszerűbb dolog, ha mi magunk is motiváltak vagyunk. Ne unott arccal menjünk, mert a gyerek észre veszi. Hihetetlen sikereket és változást lehet elérni a vidámsággal, bohém magatartással. Én az edzéseimen is így viselkedem, miközben megkövetelem a figyelmet, és a fegyelmet!

11-12 éves korban a gyerekeknél belépnek a "haverok", ő nekik már nehéz megmondani, hogy mi a jó, és mi nem...mert a haver véleménye fontosabb lesz mindig. Két dolog fordulhat elő: ha jól "dolgoztunk" kisebb korban, nem kell őt a mozgásra rávenni, ős fogja keresni a lehetőséget, sőt, viszi a kételkedő haverokat is. Ha nem így van, akkor bizony a kikapcsolódást, haverokkal való találkozást kell mozgáshoz kötni. Az apukának nagy szerepe van a mozgásban. Ne hanyagoljuk a gyerkőcöt, pont ebben a korban ne! Itt még van lehetőség változtatni rajtuk. A nyári táborok nagy segítséget nyújtanak ebben, bár ez kissé a gyerek "lepasszolásaként" jelenik meg sokszor, ami a mozgásbeli problémát megoldja, a nevelésbelit (szülői feladatok) kevésbé.

Summa summarum: aki év közben sportol, ne hagyja ki a nyarat, mert óriási deficitet lehet összeszedni! Nem is beszélve arról, hogy a nyári szünet a legalkalmasabb az új dolgok tanulására, hiszen ekkor pihent az idegrendszer, nem kell annyi dologra figyelni, mint év közben. Sajnos a fociban is ilyenkor van szünet, pedig szenzitív periódusról beszélünk, nagyon sokat lehetne fejlődni!

Szót kell, hogy ejtsek a táplálkozásról is. A nyáron a gyerekek jobban "el vannak engedve", gyakrabban esznek, isznak rendszertelenül, vagy esznek egészségtelen ételeket (chips, kóla, gumicukor)...a szervezet fejlődését nemcsak sok mozgással, hanem helyes táplálkozással kell és lehet biztosítani. FONTOS, hogy ilyenkor sok gyümölcsöt, zöldséget és ezekből készült ételeket egyenek a gyerekek (a főzelékeket kifejezetten ajánlom!!), a nyári időszak kiválóan alkalmas arra, hogy vitaminokkal, ásványi anyagokkal töltsük fel a szervezetet, megalapozva ezzel az őszi-téli hónapokat. A helyes táplálkozás nagyon nagy lökést ad a gyerekeknek, nemcsak a növekedést tekintve, hanem a sejtek egészséges fejlődését, regenerálódását is!

Ettől függetlenül a pihenés szükséges és kell is! Igyekezzen mindenki minél aktívabban tölteni. Én, edzőként is így teszek. Magam miatt...és a gyerekek miatt is. A példamutatás nagyon fontos ebben is!

Szép nyarat minden Kedves Olvasómnak!

Sokak a színe, sokak a márkája, sokak pedig a dizájnja alapján választanak magunknak focicipőt! Pedig ez a választás ennél többet érdemel, mert vannak bizonyos szempontok, amelyek a felsoroltaknál előrébb valók...és bizony egy rosszul megválasztott cipő sok mindent befolyásolhat..pedig nem is gondolnánk!

Gyermekkorban a cipőválasztás természetesen még nem minden esetben a viselőjének a döntése. Vannak olyan szülők, akik megengedik a gyereküknek, hogy ők válasszák ki a nekik tetszőt, de az is elég gyakori, hogy ebbe nem engednek beleszólást! Én az utóbbi híve vagyok, vagyis a gyereknek segítség kell ebben, méghozzá az alábbi szempontok szerint:

- testalkat: bár a 7-8 -9 éves gyerekek testalkata még sokat változik az évek során, de a szülők, nagyszülők testalkata azért igen meghatározó lesz...fontos tényező az is, hogy ki kire ütött...anyu, vagy apu testalkata lesz-e majd a domináns alakító?! Nézzük, hogy ez miért fontos: alapvetően én háromféle alkatot tudok megkülönböztetni: vannak erősebb csontú gyerekek, akik picit már most is "robosztusabbak", mint a társaik (példa: Steven Gerrard - Liverpool, vagy Gerard Pique - Barcelona), vannak akik "inasak" (vékony csontú, sportos alkatú, és jellemzően gyors gyerkőcök - egy példa: C.Ronaldo - Real Madrid), és vannak azok, akiknél egyik sem dominál (ilyen példát a profi futball világából nem tudok említeni :) )...de még a sportos alkat sem jellemző.

- fizikai képességek: a testalkathoz kapcsolódó terület a fizikai képességek megjelenése. Az örökölt tulajdonságok manifesztálódása (felszínre kerülése, megjelenése a környezeti ingerek hatására - 5-8 éves korban) a cipőválasztásban meghatározó. Az "inas" gyermekeknél a gyors izomrostok vannak túlsúlyban, így ők robbanékonyak, gyorsak, mozgásuk dinamikus, és kiszámíthatatlan, sok irányváltoztatás, megindulás és megállás jellemzi. Alapvetően (nyugalmi helyzet) keveset lépnek, de futás közben a frekvencia miatt a lépésszám igen megnövekszik. Ilyen például az előbb említett Cristiano Ronaldo is. A mozgásuk jellegzetessége miatt a terhelés a talp elülső részére esik (ők állandóan "készenlétben" vannak, a sebességre, gyors megindulás lehetőségére várva - mint egy gepárd).

A "robosztusabb", erősebb gyerekek izmában a lassú rostarány nagyobb, ezért valamivel lassabbak, viszont sokkal állóképesebbek előbbieknél. Ők nagyobb izomkötegekkel rendelkeznek, ránézésre erősebbek társaiknál. Mozgásuk lassabb, erőteljesebb, a terhelés a talp egészére esik, hiszen állandóan mozgásban vannak, sokat lépnek a pályán (míg az inas gyerkőc áll, mert tudja, hogy ha jól helyezkedik, a gyorsasága miatt odaér a helyzethez...addig a másik típusú állandóan megy).

- technikai tudás (melyik technikai elemeket használják), játékstílusbeli jegyek: az inas gyerekek szeretnek cselezni, labdát vezetni. A labdavezetés a futóstílus gazdaságos végrehajtása miatt a lábfej elülső részével történik (teljes csűd, vagy külső csűd), hiszen így nem kell állandóan kifordítani a lábfejet - az csak lassítani a mozgást. A passzt is a lábfej elülső részeivel adják, kevesebbet használják a belsővel való átadást, ami ugye pontosabb. Kapura rúgásukra a csavart labdát, ívelt labdák jellemzőek. A gyors megindulás és a gyors távközi haladás miatt a talajjal a talp elülső része érintkezik. A robosztusabb típus játékára a sok párharc, küzdelem jellemző, sokat szerel, ütközik, és többet is passzol (az átadások főleg belsővel történnek). E jellemzők miatt rengeteget lépnek, többet van náluk a labda, állandóan úton vannak. A test-test elleni párharcok sikeres megnyeréséhez masszívabb (értsd: nagyobb) támaszkodó felület szükséges, így ők a talp egészét használják. Jellemzően teljes csűddel lőnek kapura, ami így szélesebbé teszi a lábfej elülső részét.

Hogyan célszerű ezek alapján cipőt vásárolni:

- az "inas" gyerkőcnek a gyorsasága "előhívása" a legfontosabb, lába nyúltabb, hosszabb. A NIKE által gyártott, jellemzően színes cipőként ismert típus például olyan cipő, amely segít a képességeiket előhozni. A cipő hosszú, stoplijai szintén hosszabbak, és ez kiválóan segíti a gyors megindulást, gyors haladást (a talp elülső része is hosszabb, ezáltal picit nagyobb felület áll rendelkezésre a talajfogáshoz). A cipő hossza a csavart labdák támogatója, valamint a külsővel való labdavezetést is segíti. Ilyen cipő illik C. Ronaldo stílusához.

- a "robosztus" alkatú gyerekeknek másfajta cipő javasolt. A hegyes, ún. pontstoplis cipők jellemzője, hogy sokkal több ponton érintkeznek a talajjal. Ez fontos, mert az ilyen alkatú gyerekek sokat lépnek, "biztosabban" kell a lábukon állniuk ahhoz, hogy a párharcokból sikeresen jöjjenek ki. Ezek a cipők strapabíróbak, masszívabb a megjelenésük, és nagy a belső felületük, támogatva a szerelést, és a belsővel való passzolást. Ilyen típusú cipő illik egy védekező középpályás játékához.

Kérdése van? Hozzászólna? Tegye meg bátran, hiszen az értékes kommentek emelik a téma értékét, használhatóságát.

Rangadó...sőt szuper rangadó!

Ilyen jelzőkkel illette a magyar sajtó a hétvégi Videoton-Debrecen bajnoki mérkőzést...és valóban, ha a helyezések alapján nézzük, valóban két élcsapat játszott egymás ellen.

Nem szeretek magyar bajnoki meccset nézni, de erre most én is rávettem magam...ha már az élvonal legjobbjai feszülnek egymásnak...gondoltam, az érdekes lehet!

ÉRDEKES IS VOLT! :) A 64. percig egy amolyan jó iramú mérkőzést láthattunk, a csata elsősorban a mezőnyben folyt...helyzet alig akadt. Majd...olyan történt, ami érzésem szerint egyszerre volt vicces, megdöbbentő, érthetetlen és nem oda illő!

http://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_i/videoton-debrecen-2122154

A Videoton tapasztalt kapusa egy hosszú indításra kifutott a büntetőterületen kívülre, lábbal elhozta a labdát a támadó elől, majd ÉRTHETETLEN módon csinált egy cselt befelé, vezetett 3-4 métert a labdát, közben arcával végig azt kémlelte, hogy kinek passzolhat...és a kémlelődés végén egyszerűen odarúgta a tőle 10 méterre helyezkedő Adamo Coulibaly-hoz a lasztit...aki köszönte szépen, és kb. 20 méterről az üres kapuba passzolt! DÖBBENET! Ekkora "hibát"!

A rangadó végül ezzel a góllal eldőlt, a Debrecen győzött!

nos...az elmúlt időszak bundabotrányai, "tudatos, eredményt befolyásoló hibái" ismeretében azért érdemes ezt a gólt még egyszer megnézni...

http://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_i/videoton-debrecen-2122154

Tényleg nem kötözködés...de megkérdezném a kedves résztvevőket, bírálókat, hogyha bundagyanús eseteket keresnek, ezt miért nem veszik majd be közéjük?

...vagy az is lehet, hogy teljesen máshonnan fúj a szél! Egyszerűen csak a kapusokra jellemző "csavart gondolkodás", bolondozás egyik megjelenését láthattuk? - magyarázat: a szakma véleménye szerint a kapusok mindig egy kicsit máshogyan gondolkodnak, egy kicsit fura jellemük van...ennek köszönhetően (vagy éppen e miatt) tudnak a 90 perc alatt másodpercekre hatalmas bravúrokat bemutatni, akkor figyelni, amikor igazán szükséges...aztán hosszú percekig lehet, hogy el sem jut feléjük a labda.

Megmondom őszintén, ilyen hibát a 8-10 éves kapusok szoktak gyakran véteni, akik viszont rutintalanságuknak, bizonytalankodásuknak köszönhetik ezt...ott ez még nem probléma...mert a gyerekek döntései fejlődnek, javíthatóak..már csak azzal is, ha az adott szituációt egyre többször megélik. A hiba előfordul náluk azért is, mert nem néznek fel a passz előtt, hanem leszegett fejjel a labdára koncentrálnak. De ez is kijavítható.

A Vidi kapusa a csel után VÉGIG feltartott tekintettel vezette a labdát, folyamatosan oda nézett, ahová passzolt...de a passz végül megmagyarázhatatlan, érthetetlen lett!

Szóval gyerekes hiba volt ez, amit egy ilyen tapasztalt játékos nem követhet el...egyszerűen nem! És, hogy van-e benne szándékosság...vizsgálandó eset-e?

Érdekes kérdés...

Sok olyan téma van a labdarúgással kapcsolatban, amellyel a szülők és a játékosok, (és valljuk be, sokszor az edzők) sincsenek tisztában. Ilyen a sporthoz igazított rendszeres és egészséges táplálkozás.

Mit SZABAD és mit NEM AJÁNLOTT enni meccs, vagy edzés előtt, illetve után?

Ahhoz, hogy erről beszélni tudjunk, fontos tisztázni néhány alapvető élettani dolgot:

 - a szervezet működését idegrendszer irányítja, amely egyszerre csak egyféle működésre tud koncentrálni: szimpatikus működésről akkor

beszélünk, ha a szervezet mozgatásáért, aktivitásáért felelős szervek vannak előtérbe, sportoláskor ez jellemző ránk. Ez esetben a szervezet kész az ún. stressz helyzetekre. Ilyenkor több vért kap az agy, a szív, a tüdő és az izmok, ilyenkor "élénkebb" a szervezet. Paraszimpatikus túlsúly esetén a szervezet "passzív" folyamatai kerülnek előtérbe, feladata a szervezet nyugalmi helyzetének visszaállítása, a regenerálás, és a raktárak feltöltése. Ez jellemző ránk étkezést követően (emésztés esetén), alvás alatt, ilyenkor több vért kapnak a regenerálódásért felelős szervek (gyomor, belek, stb.), és kevesebbet az aktív működésért felelős szervek. Józan paraszti ésszel végiggondolva is egyértelmű, hogy e kettő folyamat NEM MŰKÖDHET EGYSZERRE - aktívnak lenni és regenerálódni nem lehet egyszerre!

- a sport energiaigényes valami, ami természetesen azt jelenti, hogy egy átlag ember energia bevitele nem elegendő annak, aki sportol valamit! A szervezetben az energiát az ún. ATP (adenozin-tri-foszfát) szolgáltatja, ennek alapját pedig a bevitt tápanyagok biztosítják, ezeket a szervezet elemeire bontja - nekünk ebből a részből három dolgot célszerű megjegyezni: fehérje, szénhidrát és szír molekula keletkezik minden lenyelt falatból.

- a fent említett molekulák felhasználása eltérő: egyrészt a lebontási folyamatukban - az egyszerű szénhidrátot tartalmazó táplálék (pl.: csoki) könnyen és gyorsan elemeire bomlik, míg a zsíros kenyér vagy a chips már hosszabb folyamatban vesz részt; másrészt az energia tartalmukban (a leggyorsabb és legnagyobb energiaforrás a szénhidrát); harmadrészt a felhasználásuk módjában különböznek (vannak olyan elemek, amiket a szervezet elraktároz, vannak amiket nem).

- a labdarúgás (legyen az edzés, vagy mérkőzés) nagy megterhelést jelent a szervezetnek, és - tekintettel a sportág jellegére - a terhelés mikéntje sem írható le egyszerűen (állandóan váltakozó ritmusú, aciklikus sportág), így az energiaigény megfogalmazása sem egyszerű

Ezek már elegendő ismeretet jelentenek az említett kérdések megválaszolásához: lássuk akkor, mit ehetünk, és mit nem?

Mérkőzés előtti táplálkozás:

A mérkőzés/edzés a szervezet aktív üzemmódját (szimpatikus túlsúly) igényli, vagyis - beleszámolva az átállási (szabályozás váltási) időt a terhelés előtt 1,5-2 órával célszerű és optimális enni. Evés után a szervezet paraszimpatikus működése lép életbe (hiszen emésztünk, regenerálódunk), de a 1,5-2 óra már elegendő ahhoz, hogy ez befejeződjön. Közvetlenül mérkőzés előtt enni TILOS! Maximum könnyen emészthető szénhidrát (egy szelet csoki), és némi folyadék engedhető meg! Így biztosítható a szervezet optimális működése, terhelhetősége - és elkerülhető a mindenki által ismert "szúr az oldalam" érzés :) (amely akkor lép fel, ha nem megfelelő a szervek vérellátása, mert a szervezet még nem tudott szabályozást váltani - sok a vér a gyomornál, viszont nem ott lenne rá szükség.

Mi szabad enni: egyszerűbb, ha arról írok, mit nem ajánlott! Nagyon zsíros, túlságosan fűszeres ételt, vörös húst (marha, borjú, vad), gombát (megjegyzés: a gomba a legnehezebben lebomló táplálékunk!!!)...ezeknek az emésztése több időt vesz igénybe, mint pl. egy rántott csirkemell, vagy egy grízes tészta elfogyasztása. Tilos az ételt forrón enni, és tilos hidegen! A forró megüli a gyomrot, a hideg pedig hosszabbítja az emésztést, mert a gyomorban kb. 40 fokra kell felmelegednie az ételnek, hogy a lebontás elinduljon! Ha hidegen eszünk meg egy fő ételt, annak előbb fel kell melegednie, ami szintén energiát von el!

Mérkőzés utáni táplálkozás:

Az edzés vagy mérkőzés alatt a szervezet aktív folyamatai vannak túlsúlyban, és a terhelés befejeztével ez egy ideig fenn marad (csakúgy, mint a táplálkozás után a passzív túlsúly!). Ezért közvetlenül a mérkőzés után fő ételt, nehéz ételt enni, illetve sokat inni TILOS! Az ok egyszerűen az, hogy hiába eszünk, a szervezet még "máshol jár", a vérkeringés nem a lebontási folyamatokra koncentrál - nem is beszélve a felhalmozódó (és az aktív állapotot fokozó) idegi feszültségről, stresszről. Kimondottan rosszat teszünk, ha nem tartjuk ezt be! Még akkor sem szabad, ha a nagymama, anyuka tuszkolná belénk az ételt! Tudni kell nemet mondani, hiszen sportolók vagyunk, és ez bizony másfajta kívánalmakat támaszt néha elénk, mint amit egy háziasszony tud, vagy akar!

Célszerű, ha a mérkőzés, edzés után legalább 30-40 percet várunk, mielőtt bármiféle ételt fogyasztanánk. Addigra ugyanis lenyugszik a szervezet, visszaáll a nyugalmi szabályozás.

Talán ezek a legfontosabb elvek, amire figyelnie kell annak a szülőnek, aki szeretné, hogy a gyermeke mindig oda tudjon figyelni, koncentrálni a mérkőzésre, edzésre, és ott a tőle elvárható maximumot tudja nyújtani (megjegyzés: a teljesítménynek a helyes táplálkozás CSAK EGY eleme). Ha helyes időrendben és módon táplálkozik, akkor már egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy a sportot maximális erőbedobással bírja!

...és hogy végül a címről is essen szó: kedves szülők! Chipset ne vegyenek a gyerkőcnek a tornák alkalmával, mert zsíros étel, és ha megeszi, akkor azzal csak a teljesítő képessége fog romlani! Ugyanez igaz a szénsavas italokra, hiszen azok széndioxiddal dúsítottak...pont azzal, aminek a cseréjére törekszünk a légzéssel (oxigén BE, szén dioxid KI)! :)

Kérdése van? Tegye fel nyugodtan! Hozzászólna a témához, mert van más jellegű tapasztalata? Várom a kommentet!

"Mama gyere, mert szabadrúgást kaptunk!"....

El tudjuk képzelni a helyzetet, ahogyan az 1930-as években, az 59 éves Ilka néni a vasárnapi ebédfőzést megszakítva leszalad a gyerekek közé az udvaron felállított pályára...hogy belsővel eltekerje a szabadrúgást a nagypapát is a tagjaiban tudó sorfal mellett...mert ez az ő mestersége!

 Kicsit extrémnek tűnik a helyzet így első hallásra (és nem az évjárat miatt, hiszen nem volt ez másképpen a 70-es években sem)...de hát ha kikerül az nso.hu-ra, biztosan így lehetett...

http://www.nemzetisport.hu/csaladi_foci/a-csaladok-kezdjenek-el-ujra-focizni-2047496

Az egyik nagy energia szolgáltató cég támogatásával Családi Foci indult az országban, népszerűsítve a labdarúgást. Az egyik rendezvényen készített interjúban a szervezők - nyilván a multinacionális cég kérésére és ötletéből, amely ugye nem kérdés, hogy csupán marketing eszköz - szólítja fel a mai panellakó, Valóvilág, Csillag születik, Győzike show néző, facebook nélkül elvonókúrát igénylő családjainkat, hogy ugyan már, menjenek már le egy-egy családi focira a két ház közé..mer' ettől majd jobb lesz a labdarúgás, meg népszerűbb..

Na de uraim!...ha eddig önmaguktól nem mentek le, mert úgy érezték, nincs rá szükség, akkor miért lenne ez számukra rendszeres program, csak azért mert egyszer egy rendezvényen részt vettek ilyenen? Ha nincs meg bennük a kellő motiváció, nincs meg bennük az indíttatás...akkor ezután majd megváltozik? És a támogató cég, meg a szervezők úgy érzik, tettek valamit a magyar fociért?

Dehogy tettek! Gondoljunk csak bele...hány családi futóversenyen vesz részt az ember az iskolás gyerkőceivel...aztán mégsem tartunk sehol az atlétikában...mennyit bicikliztünk régen a családdal...aztán mégsem tartunk sehol a kerékpár sportban...miért? Mert nincs meg a belső akarás, belső motiváció!

Én nagyon becsülöm azokat az anyukákat, apukákat, akik erre maguktól rájönnek...akik a szabadidejüket rászánják a gyerekükre, és tényleg lemennek velük rugdosni. Na ezeknek van hatása! Mert a gyerek érzi, hogy az a program érte alakult, azon ő a főszereplő. És szívesen megy legközelebb is. Nem kell ide holmi multinak a támogatása, nem kell ide egykori labdarúgók felvonultatása...csupán akarat kell!

Az is igaz azonban, hogy vannak akik mennének, de nincs hová. A vidéki pályákon még csak-csak szabad a bejárás, illetve akad bőven rét, füves terület, ám a városokban más a helyzet! A pályák fizetősek...sőt, van több olyan iskola, ahol NINCS IS! Kérdem én, miért nem erre fordítja a multi a pénzét? Teremtsen grundot a gyerekeknek, ahol kiélhetik magukat! Ami vonzza a többit is, mert jó a hangulat, jó a játék...

És oda bizony a gyerek...magától megy...mert érzi belül!

Az ovis, kisiskolás gyerekek nagy hányada imád focizni. Ha egy egyesületbe szeretnénk bevinni gyermekünket, ott havi tagdíjat kell fizetni. A tagdíj mértéke változó, országszerte 4000 és 10000 között ingadozik, de ettől extrémebb is elképzelhető. Számos kérdés furdalja ilyenkor az oldalunkat:

Sok vagy kevés? Megéri vagy sem? Mit kapunk cserébe? Vajon más sportágak nem olcsóbbak talán? Kifizessen azért, hogy a gyerek focizzon, vagy vegyek neki inkább 25000-ért valami játékkonzolt...? Focizni azon is tud...vagy két évig!

Nézzünk a számokat...persze mindkét oldalról! Vegyünk példaként egy olyan egyesületet, ahol a havi díj 8000 forint.

Szülők: 8000 forint heti 2000 forintot jelent, ami általában heti két edzést tartalmaz, vagyis a gyerek sportoltatása 1000 forint/edzés. 1 edzés általában 90 perces, vagyis az óradíj 667 forint...(hát, elsőre ez lecsó, hiszen matek, angol, vagy más tanárt nagyjából 1500 forint/45 perc áron lehet beszerezni...). Ezért mit kap a gyermek: tanulást, örömöt, közösségi élményeket, rendet és fegyelmet! HA jó helyre, HA jó kezekbe kerül! És persze lehetőséget, hogy a labdarúgásból éljen majd meg. Ajánlanám ehhez kapcsolódóan első bejegyzésemet:

http://gyerekfoci.blog.hu/2011/12/04/legyen_e_labdarugo_a_gyermekem

A gyereket tehát megéri vinni sportolni, megéri, hogyha a rendszeres testmozgás iránti igény kialakul benne!

Az óradíj nem drága, 667 forintért nagyjából szóba sem állnak velünk sehol. Az úszás oktatások óradíja 1000 forint felett van bőven, illetve nem olcsó a tenisz edzés sem...nem is beszélve a felszerelésekről, ami egy fontos kérdés.

A havi 8000 forint mellé jön még egy futballcipő, meg sportos felszerelés, bár az én edzőm azt tanította, hogy "edzeni a legrosszabb ruhákban kell, fiam", ehhez képest nyilván a ma dúló divatforgataggal (menő, színes cipők, pólók, dzsekik) már ő sem tudna szembe szállni.

Kérdés továbbá, hogy a tagdíj fedezi-e a versenyzés költségeit (nevezési díjak,rendezési díjak, igazolási költségek, stb.)...6 ezer forinttól fölfelé azt hiszem...illene fedeznie, hiszen ez még havonta 1-2 ezer forintos terhet róhatna egy egy családra gyerekenként.

Nézzük az egyesület oldalát: a 8000 forint bevétel egy gyerekre vonatkozik. Vegyünk alapul, hogy egy edző maximum teherbírása 15 gyerek ("több éhes szájat az edzésen fizikailag képtelenség etetni"). 15*8000 forint = 120 000 forint. Ebből kell fizetni mindent! Mennyit lehet ebből edzői bérre fordítani? Vajon a bér a legnagyobb teher? NEM! A legnagyobb teher a pálya bérleti díja (még akkor is, ha saját pályája van az egyesületek és a bérleti díj 0 forint, hiszen a nettó jelenérték modell számításakor ez egyébként egy fontos tényező!).

Nos egy óra bérleti díj (természetesen nem egy 50*100 méteres pályára vonatkoztatva) 8-11 ezer forint között alakul (bár változó). Egy félpályán egy 15 fős társaság egy edzővel kiválóan elvan, ennek tehát edzésenként kb. 15 000 forint a díja (+áfa; + télen világítás).

8 edzés egy hónapban ezzel számolva 120 000 forintba kerül. És ezzel el is fogyott a tagdíj! :D Mit kap akkor az edző? Miből versenyzünk?

A válasz nyilván az, hogy meg kell keresni ennek a fedezeti pontját (gyerekszám, edzőszám, edzői díj, bérleti díj figyelembe vételével). Ez nyilván nem egy csapatnál lesz.

Edzői szemüveg: Akkor most sokat keresnek az edzők, vagy sem?

Nos, az edzői díjazás érdekes kérdés...már ezzel kapcsolatban is írtam korábban. Ha az említett nyelvtanár példáját vesszük alapul, akinek 1,5 órás díja 2500-5000 forint között mozog hazánkban, azt gondolom, e közé kell tenni az edzői díjat is. Figyelembe kellene venni, hogy Magyarországon a diákmunkások órabére 6-700 forint körül van, ez másfél órára 1000...tehát sértő lenne 1000 forintot adni...(főleg annak, aki mindezért hosszú éveket tölt az egyetemen). Én a magam részéről 4000 forint/1,5 óra díjazást tartok optimálisnak, DE nem mindegy, hogy kinek, milyen végzettséggel!!

Egy csapatnál, heti két edzéssel ez: 8*4000= 32 000 forint. Ebből megélni értelemszerűen lehetetlen.

Azt gondolom, fontos szempont az, hogy ár érték arányban, és az időráfordítás figyelembe vételével MEGÉRJE edzőnek adni magunkat, ezt választani hivatásnak. Ha valaki csak ezzel szeretne foglalkozni, 140-150 000 forint nettó havi keresetet azért elvárna. Ebből valahogy meg-meg lehet élni.Ez esetben ő minden nap edzést kell, hogy tartson, abból is napi kettőt! Ez kb. napi 4 óra elfoglaltságot jelent, így a bére: (5nap*2edzés/nap)*4hét*4000 forint/edzés = 160 000 forint/hó...ami persze a BRUTTÓ ÖSSZEG.

Ez most sok, vagy kevés? Más ezért napi 9 órát dolgozik...

Igen ám, de a napi 4 óra (utazással, ráadással, szülőkkel való konzultálással) csak a látott munkaidő, van ennek egy látens része is (feltéve, ha valaki komolyan veszi, és precíz): edzéstervezés, létszám és mérkőzés adminisztráció, mérkőzésre való kísérés, szervezés...no meg az a tény, hogy 15, vagy annál több gyerekkel való foglalkozást NEM is lehetne napi 8 órában csinálni, mert meg lehet benne őszülni! Ez azért nem egy nyugodt irodai környezet:)

Szóval, megvan ebben a szakmában is a leterheltség, a stressz és a munkaidő bőven!

Véleménye van? Szívesen olvasnám. Szóljon hozzá, kérdezzen akár emailben. focizznalam@gmail.com

Hat évet töltöttem el a Testnevelési Egyetem (TF) berkein belül, mint hallgató...és másfél évet az MLSZ-ben, mint munkatárs...mindkét helyen foglalkoznak edzőképzéssel (vagy inkább sportszakember képzésnek nevezném...), mindkét kurzusról van bőven ismeretem...

Vajon hol érdemes akkor mégis tanulni? Melyik éri meg jobban?

Azt gondolom, hogy egy ilyen összevetés csak úgy történet logikusan, ha első körben a megfelelő tényezőket - amelyek persze OBJEKTÍV elemek - összevetjük. Mik lehetnek ezek:

- képzési forma és idő:

A Testnevelési Egyetemen OKJ-s rendszerű, és egyetemi rendszerű képzés van. Az OKJ-es képzés sportoktatói (alapfok), vagy sportedzői (középfok) megnevezést ad. Én rendelkezem ez utóbbival, ami az én éveimben még két éves volt...ma már csak egy...csakúgy, mint a sportoktatói. Az egyetemi képzés 3+2 év, a bolognai "spagettinek" megfelelően. :)

Az MLSZ képzései ennél valamivel rövidebbek...néhány hónapos, illetve hetes tanfolyamokról beszélhetünk...amelyek az UEFA A és B és MLSZ D képzést kapták. Na meg van a Pro Licenc, Mindegyik az MLSZ költségvetési bevételeit javítja. Bejelentkezni rájuk az MLSZ rejtélyes, és átjárhatatlan, a www.mlsz.hu oldalról átlinkelhető http://felnottkepzes.mlsz.hu/ oldalon lehet, ahol persze fél óra megtalálni azt, hogy MIKOR és MILYEN tanfolyamok lesznek...és persze, hogy HOL...?! Persze az edzőképzés története, küldetése, és szervezeti felépítése egyszerűen a bal oldali menüben megtalálható..a lényeg valamiért nem. Mindenre a "feltöltés alatt" válaszüzenet érkezik.

- tananyag: a TF tananyaga bő és alapos. Sok mindenre kiterjed, és a szakmai ismereteken felül nagy hangsúlyt kap az általános műveltség, a sportágak általános ismerete, a gimnasztika, az úszás, az atlétika, mint kiegészítő sportágak (mármint a futball mellé! Egyébként nagyon is fontosak). Sok-sok gyakorlati vizsga van, amely megtanítja a TF-est a helyes mozgás oktatására, hibajavításra. Nem is beszélve az élettan, anatómia, biokémia, és edzéselmélet hatalmas ismeretanyagáról...

A TF-en sokáig tananyag volt a 140 nyelvre lefordított kódex is, amelyet Dr. Csanádi Árpád írt...én legalább 3x kiolvastam már

Sokak szerint elavult...na ezek azok, akik nem értenek az oktatáshoz!

Mert az összes "szakmai anyag, könyv" közül EBBEN  az egyben található olyan tudományos, percíz megközelítése a futballnak, az oktatásnak, amelyet Csanádi Úr óta EGYETLEN egy könyv sem tudott megközelíteni...pedig a kötetet 1960-ban adták ki!

Persze az ellenzése érthető...a megértéséhez azért intelligencia kell! :)

Az MLSZ képzések szűk ideje sem teszi lehetővé ennyi minden oktatását...de valljuk be...talán a szervező intézmény, az oktatók részéről nincs is rá olyan nagy igény...Ha lenne, a képzések a TF-en zajlanának.

A tanfolyamokon a az oktatók által hozott, és ajánlott szakkönyveken, előadásokon kívl néha ismeretlen eredetű diasorok kerülnek kivetítésre...amelyeket egyszerűen "UEFA B tananyagnak" neveznek.

- tanárok: A TF tanárai...nos kettős érzést szülnek bennünk. Egyrészt igen nagy tudásuk van, amely előtt le a kalappal. Olyan szintű elméleti tagolás, megközelítés (legyen az biokémia, élettan, vagy edzéselmélet) csak a legjobbakat jellemzi. Ám..a gyakorlattól az ott tanultak sokszor fényévekre vannak. A TF nem egy gyakorlat orientált hely. És ez alatt most ugyanazt értem, mint amivel ostorozhatnánk más egyetemeket is...vagyis, hogy a legújabb módszereket, a sportágak újításait nagyon nehezen fogadják el.

Az MLSZ oktatói gárdája vegyes...vannak benne tanár emberek, és vannak benne...hogy is mondjam...volt szakmabeliek (akiket éppen az adott éra támogat). Nem tartom szerencsésnek, hogy olyan emberektől kell néha tanulni, akik a 8 általánost is csak üggyel-bajjal végezték el...majd labdarúgók lettek...majd onnan igeosztók. Érdekes oktatói felfutás. :)

Az elefántcsonttorony szindróma létezése ellenére véleményem szerint a TF lenne az a hely, ahol ezt a sportágat is magas szinten el lehetne sajátítani...és nem arról szólna a képzés, hogy "gyorsan vizsgázz le, hogy tudjunk neked munkát adni"...mert a néhány hónapos (hetes??) MLSZ képzések "szaga" bizony nagyon ilyen...

- munkalehetőség, elhelyezkedés: a TF, bár egyetemi diplomát ad (és 4-5 éven keresztül tanulsz ott)...sokkal nehezebb vele elhelyezkedni. Ha valaki elvégez egy 2 hónapos MLSZ tanfolyamot...azzal valahogyan egyszerűbb dolga van. Érdekes, hogy ezeket az embereket nem kérdezik a szakmai tudásukról, nem kérdezik a pedagógiai érzékükről...ellenben (és ez személyes tapasztalat!!) a TF-es diplomásokkal. Én nem értem ezt igazán...!! HOGYAN LEHET, hogy egy 3 hónapos tanfolyamot előbbre valónak tekint a sportág egy TÖBB ÉVES képzéssel?? Hogy lehet, hogy nem jutalmazza meg a sportág azt, ha valaki SOK IDŐT és ENERGIÁT szán a tanulásra?? - mert közismert, hogy TF diplomás és MLSZ licences képzést végzők fizetési között SEMMI különbség nincs!

Talán ezek alapján sok minden érthető a sportág helyzetét illetően. Sok mindenen érdemes elgondolkodni, amikor valaki felveti a vitakérdést, hogy "miért beteg a magyar foci"?!

Az edzők tudása, vagyis a sportág káderállománya FONTOS tényező....kiemelten fontos. Csak annyira, mint a jó "gyerekanyag".

Véleménye van? Szívesen olvasnám. Szóljon hozzá, kérdezzen akár emailben. focizznalam@gmail.com

Kedves olvasó!

Nemsokára éjfélt üt az óra, vagyis megkezdődik a 2012-es év.

Ilyenkor két dolgot tehet az ember: egyrészt elmereng a tavalyi évben történteken, visszatekint a jó és kevésbé jó dolgokra...másrészt fogadalmat tesz, elgondolkodik a 2012-es éven...vajon mi várható, mi az, amit célszerű változtatni?

Nos, ha a 2011-es éven kellene elmerengnem..(és ez esetben engedje meg az olvasó, hogy ne a "rendszer" hibáit szidjam, soroljam...hanem a magam dolgaival foglalkozzam)...akkor én arra tudok gondolni, hogy mi az, amit kaptam a gyerekfocitól, mi az, amire e gyönyörű sportág idén megtanított:

- a gyerek a legnagyobb kincs a sportág számára, és számunkra, edzők számára is. Én higgadtságot, és türelmet tanultam tőlük, az edzések, és a meccsek folyamán rájöttem, hogy e két fogalom a legfontosabb. Higgadtnak kell lennem mindig, hiszen a gyerekfoci nem feltétlen az eredményről szól (persze győzni jó...!), hanem inkább arról, hogy minél több dolgot tanítsunk meg az adott korosztályokban...és arról, hogy élvezzék a játékot, leljék örömüket a fociban...ehhez pedig türelem kell! NAGYON SOK türelem. A legszebb az, amikor a gyerek szemében látni a csillogást, az örömöt, amikor azt mondja, hogy "nézze 'edző bá', én már tudok ilyen, meg olyan cselt csinálni"..ez a legszebb! Nagyon szívszorító volt számomra, hogy az idei díjazottak között volt egy olyan fiú, akit tavaly a szülei elvittek az egyesülettől, mondván, hogy a foci nem neki való (hozzáteszem, tényleg úgy nézett ki, hogy jobban teszik...)...és mit hoz az élet...idén neki ítéltem oda a legtöbbet fejlődött játékos díjat...ÉS NEM ÉRDEMTELENÜL!

- az edző szerepe egyáltalán nem fontos, hiszen mi "tanítók" vagyunk. Az edzéseket mi tartjuk, a mérkőzésekkor mi kiabálunk a pálya szélén, de végül is a legfontosabb az, hogy a gyerek legyen a figyelem középpontjában. Kapjon dicséretet, ha a tanult dolgot jól csinálja, és javítsuk ki, ha nem! Nem szeretem a rosszindulatú, versengő típusú edzőket akik lelki hiányosságukat a pályán aratott győzelemmel akarják pótolni...ezek az emberek betegek! Én vállalom, ha kikapunk, vállalom, ha győzünk, mert szerintem az minősít engem, hogy az adott eredményre hogyan tudok reagálni! Bízom magamban, bízom abban, amit az egyetemi évek alatt tanultam, és ez elég ahhoz, hogy ne legyek elégedetlen, ne legyek sértődött, és ne akarjak én szerepelni.

- a gyerekekkel való foglalkozás megtanított arra is, hogy hogyan lehet, és miért kell motiválni...mivel lehet az ő figyelmüket fenntartani...

- az elmúlt év rávilágított arra is, hogy hol vannak még hiányosságaim, miben kell még fejlődnöm! Szerintem ez nagy kincs!!!...ha valaki erre rájön, ha valaki érzi, hogy a másiktól mi az, amit érdemes átvenni, és át is tudja venni azt, az igazi érték....soha nem lesz nagyképű, soha nem lesz önfejű!

A következő évben - amely mostani idő szerint 1 óra 10 perc múlva itt lesz - szeretnék úgy dolgozni, élni, hogy azok, akik körülvesznek mindezt örömmel tapasztalják! Szeretnék a gyerekfoci világából még többet tanulni, szeretném a 2011-es évben tanultakat beépíteni. Ehhez szükséges egy előrelátó, világos célokat rejtő gondolkodás, de mindezt úgy kell megtenni, hogy az idáig vezető utat soha ne felejtsem el!

2012-re minden kollégámnak, barátomnak, rokonomnak és tanítványomnak azt kívánom, hogy találja meg azt az utat, azt az életformát, amiben igazán boldogan érzi magát. Lelje örömét abban, amit csinál, ne legyen irigy, önző!

 BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT MINDEN OLVASÓMNAK!

Sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy miért dolgoznak olyan emberek bárhol is, akik előrébb helyezik saját megelégedésüket, becsben tartásukat, mint azt a munkát, amelyet végeznek? Miért tartja ebben az országban mindenki fontosabbnak megkülönböztetni saját magát a másiktól? Miért szenvednek emberek ezrei önértékelési problémával, és vajon ez, hogy így éreznek, az ő hibájuk-e?...és, hogy mindennek mi köze van a focihoz:

Egy decemberi utánpótlás torna díjkiosztója előtt gyülekeztek a csapatok...sorban, egymás mellett...egyesek hatalmas vigyorral, egyesek kicsit letörve, de mindegyiküknek csillogott a szeme! Foci volt egész délelőtt!

Színvonalas volt a torna, szép gólokkal, sok tehetséges játékossal. "Ezek a gyerekek ma sokat fejlődtek"...mondtam éppen a mellettem álló szervező kollégának a végén.."Igen, a gyerekek sokat kaptak ma..sok élménnyel gazdagodtak.-jött a válasz" Mindketten megegyeztünk abban, hogy fontosak a gyerektornák, hiszen sok itt a meccs, sok itt a gól, sok itt a jó megoldás...és eredménytől függetlenül a gyerekek körül forog minden.."Örülök, hogy a gyerekek körül forog minden, és mi edzők, szervezők a háttérben tudunk maradni. Mert a legfontosabb az ő fejlődésük".

A verseny egy alapítvány szervezésében valósult meg...a záró beszédet az elnök tartotta (a kuratórium elnöke), ő is adta át a díjakat...mint utóbb kiderült, vele beszélgettem oly lázasan!..átlagos ember volt, átlagos gondolkodással...kissé pirospozsgás arc, csillogó szemek...(láthatóan a torna szervezésében ő is elfáradt...:) ).

Szervező kollégája mikrofon segítségével hívta ki a csapatokat, és a díjazott gyerekeket...sok dolga ezért az éremakasztáson, és a kézrázáson kívül nem maradt.

Az ünnepség rendben véget ért, minden csapat elkezdett szedelődzködni...amikor is közelebb léptem a mikrofonos szervezőhöz, hogy megköszönjem nekik a munkát...érdekes kérdésnek lettem fültanúja, melyet a korábban megismert "elnök úr" intézett felé (a kérdés erélyesen, szinte sértődötten hangzott el):

UGYE BEMONDTAD, HOGY ÉN VAGYOK A KURATÓRIUM ELNÖKE?

Igen, bemondtam, az elején.

(erre az elnökünk láthatóan nagyon megnyugodott...)

...ez a kérdés nagyon sok gondolatot vetett fel bennem...Ő a kuratórium elnöke..vajon számít ez valamit? Érdekelt-e ez valakit is az ott felsorakozó közel 50 gyermek közül, akiknek a gondolata talán még mindig a pályán járt? Még ha érdekel is, van jelentősége a gyerekek mosolyát és örömét megtörni számukra érthetetlen, és ismeretlen kifejezésekkel?

Természetesen NINCS! Úgy érzem (és ezt már a labdarúgás "felsőbb" irányító szervezeténél eltöltött időm is igazolja), hogy nagyon sokan eltévedtek ennek a sportágnak az útvesztőjében. Itt még mindig a múlt a fontos, és az, hogy kinek milyen címke van a neve mellett. Kreált és tartalmatlan pozíciókkal próbálják ellensúlyozni gondolkodásbeli, tanultságbeli hiányosságaikat.

Ha jobba belegondolok...nem feltételül az ő hibájuk ez, hiszen a fociban dolgozó, korábban, valamikor régen NB 1-2-3-ig jutó vagy ilyen embereket ismerő személyek dolgoznak zömmel, akik a történelem eme apró cseppjeiből élnek még mindig...(tisztelet a kivételnek!, mert van kivétel bőven!)...és sokan csak "belecsöppennek ebbe a környezetbe, és áldozatai lesznek az egész műsornak.

Sok utánpótlás csapatnál találkozom edzőkkel...és mondják róluk, hogy...na ő a Pista Béla, aki 3x-os válogatott volt 1547 és 1555 között...PONT NEM ÉRDEKEL! Mit tud ez ma hozzátenni a fejlődéshez?! ENGEM INKÁBB EZ ÉRDEKEL! Mit tud ez ma adni a gyereknek? Hogyan mutat példát a viselkedésével, játékával. NA ENGEM EZ ÉRDEKEL! Tiszteli-e kellően a sportágát, kollégáit...tud-e nekik segíteni a tapasztalatával, tudásával valamit...azért, hogy a focink jobb legyen. Na SZERINTEM EZ AZ IGAZÁN FONTOS ISMÉRV!

Persze tartsuk tiszteletben a múltat, azt hogy valaki valamikor sikereket ért el. Állítsuk ezt példának a gyerekek elé...természetesen ilyen vetületben ez nagyon is fontos...ezzel nem is lehet vitatkozni egy percig sem.

A focihoz laikus persze tátott szájjal nézi a Pista Bélát...és eszébe sem jut, hogy attól, hogy van pozíció, elnevezés, címke, tiszt, rang...stb. még nem kell hasra esni...tanítani és csinálni valamit az nem ugyanaz! A tanításhoz is más képesség kell...meg a cselekvéshez is!

Nah, szóval ó a kuratórium elnöke...mint megtudtam...megtudtuk. hozzáadott értéke nem sok volt, de legalább most már nyugodtan alszunk mindannyian!

A cím elsőre talán merész...de a téma lényegét kiválóan visszaadja. A mondatot köszönjük kiváló stand up-osunknak, Kiss Ádámnak, aki természetesen nem ebben az összefüggésben használta ezt! :)

A minap ismét részt vettem egy utánpótlás tornán...9 éven aluliaknak é(s a szüleiknek :) ) volt kiírva. Az eredeti kiírás szerint a gyerekeknek és az edzőjüknek foci volt a program, míg a kísérőknek szurkolás...

A harmadik meccsig igen nyugis hangulatban telt a torna, amikor aztán a szurkolótáborban helyet foglaló kb. 16 szülő már nem bírta tovább...és jött a szakmai tanácsok sorozata:

ez egyik oldalról: "fuss mááár tovább! nem érted!"

a másik oldalról: "passzol!! passzolj máár!"

Ezek a mondatok ugyanabban a momentumban ugyanannak a gyerkőcnek szóltak! Szegény gyerek, azt sem tudta mit tegyen: az edzője kérése szerint focizik, ő folyamatosan biztatja, mert az edzésen megtanultakat csinálja...erre két másik hang, a szülők, két ellentétes megoldást javasolnak!...követelnek! Mi lett ebből? Labdavesztés, gyenge játék, elbizonytalanodás...és ennek a végén SENKI sem örült!

Kellett ez? Szükséges volt a gyereket irányítani, beleszólni a játékába? Jó az, ha az edző hangján és instrukcióin kívül érik más hatások a gyereket?......A kérdés végső soron az, hogy hová vezet az, ha a szurkolók a gyererkfociban túlértelmezik a szerepüket? Természetesen SEHOVÁ! A gyerek nem tud ennyi felé figyelni, ennyi információt feldolgozni. Ha azt szeretnénk, hogy tanuljon, és a meccsen azokat jól tudja alkalmazni, hagyjuk ezt a dolgot az edzőjére! Ő majd űzi, ha kell, kritizálja, ha kell, instruálja, ha kell.

Ráadásul arról nem is beszélek, hogy amit szakmailag a szülő mondanak, az teljesen rossz! A szülő ugyanis FELNŐTT focit néz  a TV-ben...ahol MÁR MÁSOK a követelmények, más a tudásszint. A gyerekek pedig NEM KIS FELNŐTTEK!!

Hiába biztat egy szülő egy gyermeket az adott helyzetben arra, hogy passzoljon, ha a korosztálya szerinti fejlődésének NEM ez tesz jót, hanem az, ha labdát vezet, nála van, felvállalja a párharcot. Ebből lesz felnőtt korában a kezdeményező készsége!

Végső soron tehát "Passzolj! Passzolj!" szavak helyett a szurkoló maradjon meg a "Hajrá srácok!" szavak mellett. Ha szurkolás van a pálya szélén, az a gyermekeknek is plusz motiváció, érzik, hogy mellettük vannak, akkor is megtapsolják őket, ha egy labdát adott esetben nem sikerül levenni, átvenni, vagy nem sikerül a kapura lövés.

Hajra szülők! Hajra egészséges szurkolókedv!

Kényes és nehéz téma!...honnan is érdemes elkezdeni? Nekem van egy kiinduló pontom:

Egyes vélemények és tapasztalatok szerint a gyerekfoci legnagyobb ellensége...a szülő. Hogy miért? és hogy miért fontos ezt megemlíteni?

A válasz megközelítése két irányú: egyrészt jó lenne, ha a magyar közösség feldolgozná és megértené, hogy a labdarúgásban edzők dolgoznak....és a labdarúgó pálya bizony egy munkahely. Olyan munkahely, mint egy iroda, csak mások a feladatok, és kint van :) Minél inkább nem érti ezt valaki, és nem tartja be az edzők kérdését (ne menjünk be a pályára sem edzés, sem mérkőzés közben; ne szóljunk be semmilyen módon gyermekünknek az edzésen, elegendő, ha edzője instrukcióit hallja, ráadásul ezek a beszólások értelmetlenek...a focihoz a szakember ért, senki más nem!; stb.), annál nagyobb kárt tesz saját gyermekében. Minél inkább hozzászól, beleszól az edzésbe, annál nagyobb kárt tesz...a gyermekekben! Hagyjuk az edzőket dolgozni, hagyjuk a gyermekeket edzeni....külföldön ezt a problémát kerítéssel oldották meg...lehet, hogy itt is a kerítés viszi majd előre a sportágat? Ki tudja...(áramot talán nem kell bele vezetni) :)

másrészt ott van ugye a szülő lelkesedése: "ha nekem nem sikerült, majd a fiamnak". Egyes emberek ezért a motivációért nagyon sok mindent tesznek...sőt, túl sokat is! Mit kellene megérteni? Egy gyermek lelkileg és fizikailag is folyamatosan változik, alakul, és bár lehet, hogy 8-10 évesen tehetségesnek tűnik...ez még koránt sem jelenti azt, hogy majd valóban viszi valamire! Egy gyerek nem egyenlő egy felnőttel, vagyis nem szabad e gyereket kis felnőttként kezelni. Ha tehetséges, hagyni kell, hogy a környezet kihozza belőle a képességeit!

Nagy kérdés, hogy akkor mégis mi a helyes, hogyan szurkoljunk, mit mondjunk egy meccs előtt, MIT VÁRHATUNK a gyermekünktől a pályán?

A válasz egyszerű, minden kérdésre: a gyerekek elé olyan célokat szabad tűzni, ami őt nem nyomja el, neki motivációt jelent...hosszabb távon is. Szurkolás alatt TILOS lenne hozzászólni a gyerekek játékához, Arra ott van az edző! Szurkolás = biztatás, lelkesítés, bátorítás! Ezt kell megvalósítani.

A gyermekünktől pedig kérjük azt, hogy figyeljen a mérkőzésen az edzőjére, fogadja meg az ő tanácsait, és próbálja azokat megvalósítani! Küzdjön addig, amíg a meccs tart, küzdjön a társaiért! Ami TILOS, és ÁRTÓ:

- gólt, gólokat, győzelmet várni a gyermektől, mert ez nyomaszthatja, terhet rakhat rá;

- eredménytől függővé tenni valami programot, ajándékot: "fiam, ha nem győztök, nincs jégkrém" típusú mondatok nem vezetnek sokra;

- számon kérni eredményt, cseleket;

Ha a szülők ezeket megértik, és a sportolást a helyén kezelik, akkor annak látható nyomai lesznek. Nemcsak a pályán, hanem azon kívül is!

Így hát kedves olvasó! Gyakorló sportszakemberként egyet tanácsolhatok: ha elviszed a gyermekedet focizni, ne támassz felé nagy elvárásokat. Ne "stresszeld" a meccsek előtt, ne várj tőle gólokat! Hagyd őt kibontakozni, és hagyd, hogy élvezze azt, amit csinál. Ha otthon vagytok, adj neki feladatot: pl.: dekázzon 5-tel, 10-zel, 20-szal (kortól függ a szám!) többet, mint amit tud. Ezt lehet jutalmazni valamivel!

A gyermekfoci érdekes téma, sok olyan kérdést lehet érinteni, amely a profi futballal is kapcsolatban van!

Ha kérdése van, írjon bátran!

Sokan vitatják a magyar labdarúgás hanyatlásának okait...melyek neves szakembereink a televízióban - érezhetően némi sértődéstől telve - általában a felnőtt labdarúgás problémáinak hánytorgatásával magyaráznak...nincs pénz, nincs néző...nincs stadion.

Nem vitatkozom...egytől egyig mindegyik igaz...DE! Ezek már következmények, és nem okok!! A probléma nem a profi futballban gyökeredzik, hanem életkorban sokkal "lejjebb", vagyis a gyerekeknél, fiataloknál...akik még a sportág, labdarúgás szeretete miatt fociznak...amíg a környezetük máshogyan nem kezdi nevelni őket!

Sokéves tanulmányaim, és a labdarúgásban megszerzett tapasztalatom mondatja velem, hogy itt erkölcsi, elvi válság van, nem pedig más!

Először is: a gyerekeket NEM képezzük, nem tanítjuk, HANEM versenyeztetjük...már kisgyermek korban is sok edzőnek csak egy a fontos: a meccs, a torna megnyerése. Ez nem jó szemlélet! Nem sajátítják el a megfelelő mozgásokat, nem tanítják meg nekik a megfelelő mozgásanyagot...ezt pedig később pótolni NEM LEHET, mert a szervezet érése, fejlődése befejeződik. Felnőtt korban már komoly képesség, készségbeli hátrányt jelent ez, amit azt hiszem a pályán is folyamatosan láthatunk!

Másrészt említést kell tenni arról is, hogy kik azok, akik az utánpótlás futballban dolgoznak...dolgozhatnak. Véleményem szerint gyerekek, fiatalok közelébe csakis képzett szakembert szabad engedni, akinek megfelelő helyen van az önértékelése (érzi, hogy ő nem attól lesz jobb edző, ha folyamatosan győz!), erkölcsileg és érzelmileg is rendben van, és megérti a képzés és versenyzés közti különbség lényegét!

Az utánpótlás képzés egy oktatási folyamat, csakúgy mint az iskolai rendszer. Kulcskérdés, hogy ebben a folyamatban mit adunk a tanítványoknak, milyen képességeket sajátítanak el, szeretnek-e egyáltalán abba a környezetbe járni, abba a közösségbe tartozni.

Sajnos beszélni kell a pénzről is: az utánpótlásban jellemzően kevés a kereseti lehetőség, ez nyilván azért hatással van a munkára. Nagy hibája a sportunknak, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat - befektetési jelleggel - nem az utánpótlás edzők motivációjának emelésére fordítja, hanem folyamatosan beleöli a versenysportba...aminek a színvonala már NEM javul, hiszen a felnőtt labdarúgók jelentősen fejlődni, új képességeket szerezni már nem fognak.

Ehhez viszont az is szükséges lenne, hogy az edzőink munkáját - vagyis a gyermekek fejlődését - mérni tudjuk, OBJEKTÍVVÉ téve a sport jelenlegi szubjektív környezetét.

Összetett probléma, ez nem kérdés, de úgy vélem, csakis "a fiatal hajtás ápolása, gondozása vezet eredményre, fejlődhet ki belőle egészséges növény"

Véleménye van? Érdekli bővebben a téma? Szóljon hozzá, vagy tegye fel kérdéseit!

Bár a felnőtt labdarúgás környezete sokak szerint nem vonzó, nem megfelelő....ez a kérdés eleve rossz!

A kérdés talán úgy helyes, ha így tesszük fel: írassam-e be futballozni a gyermekem?

Hogy is miért szorul módosításra?

-egyrészt: ha egy gyermek 5-6 éves korban elkezd sportolni, az még semmit nem jelent. Egy kisgyermekről nem lehet eldönteni, hogy ő 10-12 év múlva mi lesz, hová sodorja az élet! Persze valamennyire tervezhető, és irányítható az, hogy a gyerek a futball mellett maradjon, miközben cseperedik...de végül is neki kell majd döntenie tanulás, munka, sport közül!

- másrészt: ennek a kérdésnek az eldöntésekor azt kell mérlegelni, hogy mit kaphat a gyermek a futballtól, ha egy megfelelő egyesülethez kerül? Mit kaphat a játékon keresztül? Mit kaphat az edzőitől? A labdarúgás aciklikus sportág, vagyis nem írható le konkrét folyamatként az a mozgás, ami megjelenik benne (a futás pl. ciklikus)...van labda, van ellenfél, van időjárás....egyszer cselezni kell, egyszer passzolni, védekezni, majd támadni, a társakkal együttműködni...ez a sokrétű környezet, az ehhez való alkalmazkodás nagyon sok pozitívumot ad majd a gyerkőcnek. Sokrétű lesz a figyelme, képes lesz megosztani azt! Könnyen alkalmazkodik, könnyen vált a szituációk között (ezt a saját tapasztalatomból tudom, és nagyon jó és értékes tulajdonság). A gyermek futballozás közben élményekben részesül, és ha jó pedagógus az edzője, akkor ezt fel tudja használni a jellemük erősítésére, nevelésére. A kis futballista az egyesületnél egy közösségbe kerül, ahol - az otthon megszokott, és gyakran kényeztető melegéből - olyan társaságban leli magát, ahol ismerkedhet, barátkozhat, viszont teljesítenie kell. Feladatokat kell megoldani, hol egyedül, hol pedig közösségben. Ez szintén nevelő hatással lesz majd rá.

- harmadrészt- - és persze nem utolsó sorban! - az edzés gyakorlatok, mérkőzések fizikai megterhelést jelentenek a gyermeknek, gyorsasága, ereje, állóképessége és speciális képességei mindeközben folyamatosan fejlődnek. Megtanul taktikusan gondolkozni.

A labdarúgás tehát sok pozitív dolgot rejt, testi, erkölcsi, esztétikai és közösségi nevelő hatása van...ha a benne dolgozó szakemberek ezeket el tudják érni.

Csak olyan edzőknek szabad az utánpótlásban dolgozni, akik szeretik a gyermeket, szeretik a futballt, és megértik, hogy a gyermekfutball NEM VERSENYZÉS, hanem KÉPZÉS.

A következő írásomban a gyermek és felnőtt futball kapcsolatáról írok majd, arról, hogy miért nincs eredményes labdarúgásunk, valamint arról, hogy a szülőknek hogyan kell kezelniük azt, ha gyermekük focizik: mit várhatnak el, és mi az, amit nekik kommunikálniuk szükséges a gyerek felé! Előzetesen csak annyi: soha ne az eredményt keressük, hiszen a gyermekek futballja TELJESEN tetszőleges eredményeket hoz, azt kiszámolni, megtervezni szinte lehetetlen!

Ha kérdése, hozzászólása van, tegye fel nyugodtan!