A nyári szünidő nagyon jó dolog. Kiskoromban (és talán még most is) mindig nagyon vártam, mert valahol tudtam, hogy akkor kevesebb lesz a "kötelező" dolgom, és több a szabadidőm. VÉGRE azt tehetem, amit szeretek. Egész évben úgyis azt kellett, amit a tanáraim követeltek, kötelezővé tettek.
A nyári szünetből való visszatérés nagyon nehéz, és ez nemcsak a szellemi frissességre vágyó iskola tekintetében van így. A sport is megszenvedi a nyarat, hiszen a gyerekek ekkor minden mást szívesebben csinálnak, mintsem kimenjenek és sportoljanak - kivéve azokat, akik szeretik a sportot, és nem tudnak nélküle létezni! Ilyen gyerek voltam én is. Rúgtuk a labdát, ha kellett, ha nem...ha esett, ha ha fújt, ha meleg volt, és akkor is ha az másokat esetleg zavart :)
Látva a mai gyerkőcök életkörülményeit, az őket körülvevő technikai környezetet, megmondom őszintén, megértem, hogy nehéz őket kicsábítani a levegőre. Az internet, a közösségi oldalak és a különböző játékkonzolok, kütyük mindenre megoldást és szórakozást nyújtanak. Ma már úgy lehet játszani, hogy közben on-line beszélhetünk a barátainkkal, akik persze szintén ugyanazt játsszák, mint mi...döbbenet. Az én időmben körül-belül volt a TV...
Ez az irány nyilván nem jó: időrabló, másrészt elvadítják a gyerekeket a való világ történéseitől. Attól, hogy az életért, az egészségért, a kapcsolatokért azért a valóságban is tenni kell. Nem elegendő ehhez mindig egy közösen játszott futball meccs a számítógépen...
Ebben a topicban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mennyire fontos az, hogy a gyerekek NE hagyjanak ki teljes nyarakat a sportban, itt konkrétan a gyermekfociban.
Mi a helyes felfogás, mi a helyes szülői hozzáállás ezzel kapcsolatban?
Nos, a témát nehéz megfogni..a probléma ott kezdődik, hogy mindenki úgy próbálja nevelni a gyermekét, ahogyan ő maga is szocializálódott, amit ő látott és kapott a gyerekkorában! Akinek a szüleinek nem volt fontos, hogy ő maga gyerekként mit csinál, annak vélhetően a saját gyereke sem lesz az, akit (jó értelemben véve) ütöttek-vágtak gyerekkorában nyaranta, az a szülő a gyerekét is így neveli.
Egyik sem helyes! Ismernünk kell a gyermekünket ahhoz, hogy tudjuk, mitől lesz jobb ember, mi az ami neveli. A túl nyers pedagógia elriaszthatja a gyereket attól, ami a célunk lenne. Túl nagy szabadságot sem szabad adni neki, mert 11-12 éves kortól ezzel kezdenek visszaélni.
Nagyon kis korban (5-6 éves) kell a sok mozgást a gyerekbe nevelni, de nem kötelező edzése
kkel.
Az lenne a cél, hogy megszeresse, ő akarja. Ehhez az kell, hogy akik körülötte vannak (anya, apa, testvér) menjenek, és mozogjanak vele örömmel. Ha a gyerekfocira kellene ezt vetítenem: naponta, kétnaponta egy jó foci apával az udvarban...mindennél többet ér. Legyen benne sikerélmény! Pl.: sok gól, cselezhesse ki apát, stb. Ugyanilyen élmény, ha a csapattársak, barátok átjönnek focizni. A lényeg, hogy sokat legyenek a labdával, sokat érjenek bele!
8-10 éves gyerekeknek javaslom már azt is, hogy a tanult elemeket gyakorolják. Esetleg lehet jutalmat kitűzni nekik, ha valamit bemutatnak. Pl.: eddig tudott 10-et dekázni az ügyesebb lábban (lehet 1 pattanással is végezni), dekázzon addig, amíg el nem éri a 15-öt. Vagy: mutasson be egy új cselt, amit ő látott a TV-ben, interneten. Vagy: gyakoroljon célba rúgást (lehet teke jelleggel is), ami pihent állapotban nagyon sokat fejleszt majd a pontosságán. Ha ezeket eléri, megcsinálja, akkor kap valamit. Nem kell nagy ajándék, csak valami olyan, ami megfelelően motiválja, amitől csillog a szeme - nyilván, ha ezelőtt apuka a "semmiért" megvette neki a legdrágább legót vagy labdát, akkor ezután nehezebb lesz motiválni őt bármivel is!
Ez a korosztály már ügyes a labdával, így az apa elleni focival nehezebb a dolgunk. Itt kitérnék egy fontos dologra...ha már az ügyesség szóba került. Nyilván van olyan gyerkőc, akinek nem úgy megy a foci, ahogyan ő szeretné (ennek lehet képességbeli oka, de lehet motivációbeli is). Ha valaki "gyengébb" képességű, annak azt tanácsolom, hogy sokat labdázzon a földön! Értsd: sokat érjen labdába úgy, hogy a labda a talajon, a lába mellett, alatt van.
A motiváció nekik NE az legyen, hogy: "Fiam, ha gyakorolsz annyira ügyes leszel, hogy rengeteg gólt rúgsz majd", vagy hogy "Gyorsan utoléred a legjobbakat" Fontos, hogy a gyerekben helyes cél realizálódjon, viszont motivált is legyen. Na itt is sok mindent el lehet érni egy-egy apró motiváló ajándékkal - én azt tettem, hogy akinek eddig meccsen nem ment a passzolás, vagy a cselezés (mert ügyetlenebb volt benne), annak azt ajánlottam, hogy kap tőlem valamit (pl.: csoki), ha látok tőle ilyet! Megdicsértem akkor is, ha elsőre, másodikra...esetleg harmadikra nem lett pontos az a passz...de a gyerekben kezdett kialakulni fokozatosan az, hogy mit is várok tőle!
A kisebb korosztály kicsábítása tehát egyszerűbb dolog, ha mi magunk is motiváltak vagyunk. Ne unott arccal menjünk, mert a gyerek észre veszi. Hihetetlen sikereket és változást lehet elérni a vidámsággal, bohém magatartással. Én az edzéseimen is így viselkedem, miközben megkövetelem a figyelmet, és a fegyelmet!
11-12 éves korban a gyerekeknél belépnek a "haverok", ő nekik már nehéz megmondani, hogy mi a jó, és mi nem...mert a haver véleménye fontosabb lesz mindig. Két dolog fordulhat elő: ha jól "dolgoztunk" kisebb korban, nem kell őt a mozgásra rávenni, ős fogja keresni a lehetőséget, sőt, viszi a kételkedő haverokat is. Ha nem így van, akkor bizony a kikapcsolódást, haverokkal való találkozást kell mozgáshoz kötni. Az apukának nagy szerepe van a mozgásban. Ne hanyagoljuk a gyerkőcöt, pont ebben a korban ne! Itt még van lehetőség változtatni rajtuk. A nyári táborok nagy segítséget nyújtanak ebben, bár ez kissé a gyerek "lepasszolásaként" jelenik meg sokszor, ami a mozgásbeli problémát megoldja, a nevelésbelit (szülői feladatok) kevésbé.
Summa summarum: aki év közben sportol, ne hagyja ki a nyarat, mert óriási deficitet lehet összeszedni! Nem is beszélve arról, hogy a nyári szünet a legalkalmasabb az új dolgok tanulására, hiszen ekkor pihent az idegrendszer, nem kell annyi dologra figyelni, mint év közben. Sajnos a fociban is ilyenkor van szünet, pedig szenzitív periódusról beszélünk, nagyon sokat lehetne fejlődni!
Szót kell, hogy ejtsek a táplálkozásról is. A nyáron a gyerekek jobban "el vannak engedve", gyakrabban esznek, isznak rendszertelenül, vagy esznek egészségtelen ételeket (chips, kóla, gumicukor)...a szervezet fejlődését nemcsak sok mozgással, hanem helyes táplálkozással kell és lehet biztosítani. FONTOS, hogy ilyenkor sok gyümölcsöt, zöldséget és ezekből készült ételeket egyenek a gyerekek (a főzelékeket kifejezetten ajánlom!!), a nyári időszak kiválóan alkalmas arra, hogy vitaminokkal, ásványi anyagokkal töltsük fel a szervezetet, megalapozva ezzel az őszi-téli hónapokat. A helyes táplálkozás nagyon nagy lökést ad a gyerekeknek, nemcsak a növekedést tekintve, hanem a sejtek egészséges fejlődését, regenerálódását is!
Ettől függetlenül a pihenés szükséges és kell is! Igyekezzen mindenki minél aktívabban tölteni. Én, edzőként is így teszek. Magam miatt...és a gyerekek miatt is. A példamutatás nagyon fontos ebben is!
Szép nyarat minden Kedves Olvasómnak!
