Bár a felnőtt labdarúgás környezete sokak szerint nem vonzó, nem megfelelő....ez a kérdés eleve rossz!
A kérdés talán úgy helyes, ha így tesszük fel: írassam-e be futballozni a gyermekem?
Hogy is miért szorul módosításra?
-egyrészt: ha egy gyermek 5-6 éves korban elkezd sportolni, az még semmit nem jelent. Egy kisgyermekről nem lehet eldönteni, hogy ő 10-12 év múlva mi lesz, hová sodorja az élet! Persze valamennyire tervezhető, és irányítható az, hogy a gyerek a futball mellett maradjon, miközben cseperedik...de végül is neki kell majd döntenie tanulás, munka, sport közül!
- másrészt: ennek a kérdésnek az eldöntésekor azt kell mérlegelni, hogy mit kaphat a gyermek a futballtól, ha egy megfelelő egyesülethez kerül? Mit kaphat a játékon keresztül? Mit kaphat az edzőitől? A labdarúgás aciklikus sportág, vagyis nem írható le konkrét folyamatként az a mozgás, ami megjelenik benne (a futás pl. ciklikus)...van labda, van ellenfél, van időjárás....egyszer cselezni kell, egyszer passzolni, védekezni, majd támadni, a társakkal együttműködni...ez a sokrétű környezet, az ehhez való alkalmazkodás nagyon sok pozitívumot ad majd a gyerkőcnek. Sokrétű lesz a figyelme, képes lesz megosztani azt! Könnyen alkalmazkodik, könnyen vált a szituációk között (ezt a saját tapasztalatomból tudom, és nagyon jó és értékes tulajdonság). A gyermek futballozás közben élményekben részesül, és ha jó pedagógus az edzője, akkor ezt fel tudja használni a jellemük erősítésére, nevelésére. A kis futballista az egyesületnél egy közösségbe kerül, ahol - az otthon megszokott, és gyakran kényeztető melegéből - olyan társaságban leli magát, ahol ismerkedhet, barátkozhat, viszont teljesítenie kell. Feladatokat kell megoldani, hol egyedül, hol pedig közösségben. Ez szintén nevelő hatással lesz majd rá.
- harmadrészt- - és persze nem utolsó sorban! - az edzés gyakorlatok, mérkőzések fizikai megterhelést jelentenek a gyermeknek, gyorsasága, ereje, állóképessége és speciális képességei mindeközben folyamatosan fejlődnek. Megtanul taktikusan gondolkozni.
A labdarúgás tehát sok pozitív dolgot rejt, testi, erkölcsi, esztétikai és közösségi nevelő hatása van...ha a benne dolgozó szakemberek ezeket el tudják érni.
Csak olyan edzőknek szabad az utánpótlásban dolgozni, akik szeretik a gyermeket, szeretik a futballt, és megértik, hogy a gyermekfutball NEM VERSENYZÉS, hanem KÉPZÉS.
A következő írásomban a gyermek és felnőtt futball kapcsolatáról írok majd, arról, hogy miért nincs eredményes labdarúgásunk, valamint arról, hogy a szülőknek hogyan kell kezelniük azt, ha gyermekük focizik: mit várhatnak el, és mi az, amit nekik kommunikálniuk szükséges a gyerek felé! Előzetesen csak annyi: soha ne az eredményt keressük, hiszen a gyermekek futballja TELJESEN tetszőleges eredményeket hoz, azt kiszámolni, megtervezni szinte lehetetlen!
Ha kérdése, hozzászólása van, tegye fel nyugodtan!
