Kényes és nehéz téma!...honnan is érdemes elkezdeni? Nekem van egy kiinduló pontom:
Egyes vélemények és tapasztalatok szerint a gyerekfoci legnagyobb ellensége...a szülő. Hogy miért? és hogy miért fontos ezt megemlíteni?
A válasz megközelítése két irányú: egyrészt jó lenne, ha a magyar közösség feldolgozná és megértené, hogy a labdarúgásban edzők dolgoznak....és a labdarúgó pálya bizony egy munkahely. Olyan munkahely, mint egy iroda, csak mások a feladatok, és kint van :) Minél inkább nem érti ezt valaki, és nem tartja be az edzők kérdését (ne menjünk be a pályára sem edzés, sem mérkőzés közben; ne szóljunk be semmilyen módon gyermekünknek az edzésen, elegendő, ha edzője instrukcióit hallja, ráadásul ezek a beszólások értelmetlenek...a focihoz a szakember ért, senki más nem!; stb.), annál nagyobb kárt tesz saját gyermekében. Minél inkább hozzászól, beleszól az edzésbe, annál nagyobb kárt tesz...a gyermekekben! Hagyjuk az edzőket dolgozni, hagyjuk a gyermekeket edzeni....külföldön ezt a problémát kerítéssel oldották meg...lehet, hogy itt is a kerítés viszi majd előre a sportágat? Ki tudja...(áramot talán nem kell bele vezetni) :)
másrészt ott van ugye a szülő lelkesedése: "ha nekem nem sikerült, majd a fiamnak". Egyes emberek ezért a motivációért nagyon sok mindent tesznek...sőt, túl sokat is! Mit kellene megérteni? Egy gyermek lelkileg és fizikailag is folyamatosan változik, alakul, és bár lehet, hogy 8-10 évesen tehetségesnek tűnik...ez még koránt sem jelenti azt, hogy majd valóban viszi valamire! Egy gyerek nem egyenlő egy felnőttel, vagyis nem szabad e gyereket kis felnőttként kezelni. Ha tehetséges, hagyni kell, hogy a környezet kihozza belőle a képességeit!
Nagy kérdés, hogy akkor mégis mi a helyes, hogyan szurkoljunk, mit mondjunk egy meccs előtt, MIT VÁRHATUNK a gyermekünktől a pályán?
A válasz egyszerű, minden kérdésre: a gyerekek elé olyan célokat szabad tűzni, ami őt nem nyomja el, neki motivációt jelent...hosszabb távon is. Szurkolás alatt TILOS lenne hozzászólni a gyerekek játékához, Arra ott van az edző! Szurkolás = biztatás, lelkesítés, bátorítás! Ezt kell megvalósítani.
A gyermekünktől pedig kérjük azt, hogy figyeljen a mérkőzésen az edzőjére, fogadja meg az ő tanácsait, és próbálja azokat megvalósítani! Küzdjön addig, amíg a meccs tart, küzdjön a társaiért! Ami TILOS, és ÁRTÓ:
- gólt, gólokat, győzelmet várni a gyermektől, mert ez nyomaszthatja, terhet rakhat rá;
- eredménytől függővé tenni valami programot, ajándékot: "fiam, ha nem győztök, nincs jégkrém" típusú mondatok nem vezetnek sokra;
- számon kérni eredményt, cseleket;
Ha a szülők ezeket megértik, és a sportolást a helyén kezelik, akkor annak látható nyomai lesznek. Nemcsak a pályán, hanem azon kívül is!
Így hát kedves olvasó! Gyakorló sportszakemberként egyet tanácsolhatok: ha elviszed a gyermekedet focizni, ne támassz felé nagy elvárásokat. Ne "stresszeld" a meccsek előtt, ne várj tőle gólokat! Hagyd őt kibontakozni, és hagyd, hogy élvezze azt, amit csinál. Ha otthon vagytok, adj neki feladatot: pl.: dekázzon 5-tel, 10-zel, 20-szal (kortól függ a szám!) többet, mint amit tud. Ezt lehet jutalmazni valamivel!
A gyermekfoci érdekes téma, sok olyan kérdést lehet érinteni, amely a profi futballal is kapcsolatban van!
Ha kérdése van, írjon bátran!
